-Sziasztok. Én Niall vagyok.-mutatkozott be a szöszi.-Te pedig Gill és Abby.-kacsintott.
-Hali a nevem Liam.-rázott velem kezett második fiú is.
-Csőőőőő a nevem Louis, de nektek csak Lou.-ölelt meg ezek szerint Lou.
-Szia szépségem a nevem Zayn.-megfogta a kezemet majd nyomott rá egy puszit közben a szemembe nézett.
-Szia. Én lennék Harry.-mutatkozott be a göndör.-tetszik a neved. Abby.-kacsintotott majd ő is tovább állt Gillhez.
May gyorsan mellém állt.
-Első benyomás?-kérdezte kiváncsian.
-Van egy cuki, egy okos, örök gyerek, macsó és egy amiben mindegyik meg van.-nevettem el magamat.
Minegyikük szimpatikus volt, de a legjobban az a Harry vett le a lábamról. A mosolya, a kis gödröcskéi.
-Szóval ti vagytok a kezdők.-vette komolyra a témát Louis.
-Ezekszerint.-mondtam.
-Rendben. Eddig Abbyről csak pár dolgot tudunk. Gill életét fejből tudjuk.-mondta Liam.
-Abbyről mit tudunk?-kérdezte Niall.
-Azt, hogy egy 18 éves ifjú vámpír aki rossz családi körülmények között él. Apja meghalt rákban. Jah és a legfontosabb, hogy bagózik.-nevette el magát Harry miközben sorolta.
-Ennyit elég is rólam tudni.-mondtam.
-Miért tán szégyenlős vagy cica?-kérdezte Zayn.
Mindenki 'uuuu' hangot adott ki.
-Nem csak ennyi minden a lényeg az életembe.
-Csajok azért hítunk ide titeket, hogy közöljük pakoljatok!-mondta Louis.
-Miért?-mondta Gill.
-Nem vagyunk itt biztonságban. Meg szeretnétek ti itt élni.
-Nyomás!-ordítottam fel.
Mindenki nevetni kezdett.
-Éljetek együtt az anyámmal.-mondtam.
-Jó-jó.-mondta Liam.
-Szóval mi lenne ha most haza mennétek és mondjuk-nézett rá az órájára Niall-10-re jöttök vissza.
-De én nagyon messze lakok!-nyafogott Gill.
-El viszlek.-mondta May.
-Abby te itt laksz az utcában igaz?-kérdezte Harry.
-Igen.
-Segítek pakolni. A többiek meg mennek Mayyel és Gillel.-mondta Harry.
-Akkor induljunk!-mondta Zayn.
Mindenki elindult kifelé. Harry szorosan mellettem ment. Hírtelen eltűntek a többiek majd Harryvel ketten maradtunk.
-Szóval cigizel?-kérdezte Harry.
-Jah.
-Én is. Van is nálam.-kapta elő a zsebéből majd a szájába helyezett egy szálat.-Kérsz?
-Persze.-ki vettem a legszimpatikusabb cigaretát és a számba raktam.
-Tűzet?
Válaszként megálltam, felé fordultam majd szívni kezdtem. Nagyot szívtam bele majd orromon kifújtam a füstöt.
-Hogy, hogy a külsőd ilyen jó kislányos?-kérdezte.
-Anyám. Fő a látszat logikája.-mondtam unottan.
-Ennyire gonosz?
-A gonosz szó még túl finom hozzá. Amúgy hogyan jössz be.
-Vámpír vagyok. Emlékeztetlek rá.-nevette el magát.
-Háát okés.
-Melyik a te szobád?
-Amelyiken a legkisebb az ablak és az utcára néz.
-Okés. Menj be. Gondolj erősen rám.
-Nem értelek.
-Nem is kell a lényeg, hogy csukd be majd a szemedet és gondolj arra, hogy én bent vagyok a szobádban.
-Te tudod. Akkor majd gondolok.-kanyarodtam be a házunknál.
Harry csak nevetett.
Bementem a bejárati ajtón majd egyenesen a szobámba. Kinyitottam a zárt ajtómat. Miután bementem gondosan vissza is zártam. Leültem az ágyra és csináltam amit Harry mondott. Egy kopogtatást éreztem a vállamon. Az ilyedtségtől az ágyam végébe ugrottam. Harry csak nevetett a reakciómon.
-Cssss! Halkabban te hülye.-szóltam rá Harryre.
-Jó-jó, de látnod kellett volna az arcod.-törölgette a könnyeit.
-Képzelem. Na kezdjünk el pakolni.
Ágyam alól elővettem öreg, vásótt utazó táskáimat majd kiterítettem a szoba közepére.
-A ruhák nem kellenek.-mondta Harry mikor meglátta, hogy elkezdtem pakolni a ruháimat.-Kapsz újjakat.
-Köszönöm.
-Fehérneműt sem fontos.-kacsintott.
Fejemet megráztam majd beleraktam a fehérneműjeimet a táskába. Az íróasztalom következett. Lakatot felnyitottam majd egy laza mozdulattal az egész tartalmát beledobtam a táskába.
-Egy megtelt.-mondta Harry.
-Van több is.
*-----------------------*
Minden fontosat elraktunk csak a ruháim maradtak.
-Mehetünk.-mondtam.
-Várj!
-Mire?
-Írj levelet. Ráérünk 8 óra van.
Fogtam egy tiszta lapot és egy tollat. Papírra vetettem mindent.
"Anyám és a többiek!
Mától nem láttok viszont. Csak ha megkerestek, de azt nem ajánlom! Mától nem leszek a terhetekre mert végleg elmentem. Utáltam itt lakni és utáltalak téged is anya! Elvettél minden örömömet az életből! Eddigi életem minden napja ugyan olyan volt. Ha nem tetszett neked valami megvertél megütöttél. És van egy tippem, hogy te se szerettél. Kívánok a piciknek sok boldogságot és remélem ráfognak jönni, hogy az annyuk egy szörnyeteg! Amynek sok sikert az egyetemhez és remélem szerető gondoskodó anyuka lesz egy olyan férfival az oldalán mint apa volt. Neked pedig anya annyit kívánok, hogy egyszer rádöbbenj arra, hogy nekem milyen szar is volt itt élenem veled egy házban. És rájössz arra is, hogy mit veszítettél el a mi nap, arra, hogy miattad nem tudtam élni, miattad volt kegyetlen a gyerekkorom! Csak azért ítéltél el mert én más vagyok mint a többi ember és te tudod jól, hogy mire gondolok! Csak te szégyelted és ezért nem szerettél! Most már mindegy. Ne keressetek jó helyen leszek! Megszabudáltál Abbytől,de a rémálmodban még ott leszek és örök életben kísérteni foglak anya! Viszlát!
Ui.: A piciknek legyen legalább jó gyerekkora! Nehogy úgy járj velük mint velem. Csá."
Harry elolvasta a levelet majd felnézett rám.
-Te kegyetlen vagy.
-Ezt most vegyem bóknak?-húztam fel a szemöldököm.
-Jah.-nevette el magát.
A levelet felragasztottam az ajtómra. A levél mellé felakasztottam a kulcsot.
-Mehetünk.-mondtam.
-Kint találkozunk!-mondta Harry.
Útóljára végig futottam a folyosón majd nesztelenül elhagytam a rémházat.
Harry kint várt 4 bőrőndömmel. 2 elvettem és vinni kezdtem.
-Haggyad csak majd viszem.-vette vissza őket.-Ne becsüld le a fajtád.-kapta fel a másik két bőröndöt is.
*------------------------------*
A házba benyitva már mindenki ott volt.
-Na mi tartott eddig csigák?
-Abby írt egy nagyon "kedves"-mutatott macskakörmöt Harry az ujjaival.-levelet az anyának.
-Gondolom milyen "kedves lehetett.-mindta Niall.
-Nah skacok hogyan tovább?-kérdezte Harry majd levágodott a sarokülőre Louis mellé.
-Mi is pont azon tűnődünk. Itt aludjunk-e még vagy menjünk London belsejébe?!-mondta Zayn.
-Menjünk. Abby anyja bármikor elolvashatja a levelet. És ki tudja mit fog rá reagálni.-mondta Harry.
-Ha csak.-néztem Gillre.
-Nem, nem, nem!!-mondta eszeveszettűl Gill.
-Kérlek!-néztem rá kiskutyaszemekkel, de ő csak rázta a fejét.-Egy doboz cigi!
-Meg egy üveg Jack Daniels!-vágta rá.
-Legyen!-mondtam.
-Okés. Megpróbálhatom. Egy pici csöndet.-lecsukta szép barna szemit majd erősen koncentrálni kezdett.
10 perc múlva nyitotta csak ki a szemeit.
-Nah szóval. Ha meglepődsz ha nem anyád most a szobádban az ágyadon fekszik sírva. Azon agyal miért tette azt veled amit tett.
-Te tuti az én anyám fejéen mászkáltál?-szám "o" alkba nyitódott és nem hittem a fülemnek.
Az én anyám? Sír utánam? Akit eddig vert, szégyelt, utált?
-Akkor menjünk!-mondta Louis.
Minden fiú felkaptott 2-2 bőröndöt majd elindultunk ki. Bepattantunk egy kisbusz szerűségbe majd Louis beült a volán mögé és indultunk London belsejébe!!
18 éves szenvedés egy nap alatt elmúlik!
May halk hangjára keltem. Upsz, végig aludtam az utat.
-Abby, Abby.-keltegetett.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése