3. Fejezet.

Ki ez a Gill? Nem értem az egészet. vagy értenem kéne. Nem tudom. Vissza döltem az izatságtól vizes ágyamba magamra húztam szint úgy vizes takarómat és lecsuktam a szemem. Aludni nem tudtam, de pihentem. Más embereket a nap erős sugaraira ébred, de én a hülye anyám veszett dörömbölésére. Csak egyszer, de tényleg egyszer ne így kelltene szarná le mi van velem...
-Gyere ki te szaros. Itt a ruhád! vedd fel aztán takarodj innen!-ezekre a kedves zsavakra imádok kellni.
Ráérősen kelltem ki az ágyamból. Kinyitottam az ajtómat és már a ruháim a kezembe voltak és csukta is be az ajtót. Belebújtam a mai szörnyű ruhámba. Táskámat felkapva. Indultam is. Kinyitottam az ajtót majd visszazártam és futottam az ajtóhoz. Az ajtót kinyitva ott állt May. Őszintén. Örültem neki. Legalább nem unom magam halálra míg suliba megyek.
-Szia Abby!-köszönt oda kedvesen.
-Szia May!-lefutottam huzzá és elkezdtünk sétálni az iskola felé.
-Be kell neked mutatnom valakit!-mondta boldogan May.
-Kit?-döbbentem le.
Azt mondta nincsenek barátai. Át vágott vagy mi..........?!
-Tegnap hazafelé láttam egy csajt aki pénzt gyűjtött az út szélén. Dobtam is be neki egy 500-ast. De a lényeg az, hogy elkezdtünk beszélgetni. Kiderült, hogy közel lakik hozzág és a neve valamilyen Gill.-na itt leesett az álam.
-Jól halottam, hogy azt mondtad Gill?
-Jah. Egy barna hosszú hajú csaj. Szép barna szemei voltak. És mintha oldalt fel lett volna neki nyírva a haja.
Ledöbbentem. A leírás alapján olyan, mint az a lány aki az álmaimban szerepel.
-Okés.
-Ma hazafelé menet?
-Legyen.

*--------------------*

A suli valami nagyon unalmas volt. Utólsó orám után esett le, hogy lehet magyarázatott kapok a furcsa álmaimra. Elkezdtem izgulni. Mayyel az oldalamon indultunk ki az iskolából és ott állt. Gill. Olyan volt mint az álmomban.

Végem. Nem hiszem el!
-Szia Gill!-köszöntötte May Gillt.
-Szia May!-ölelte meg.
-Szia!-köszöntem neki félénken.
-Szia Abby!-ölelt meg engem is.
-Honnan tudod a nevemet?-lepődtem meg.
-Te azt jól tudod.-kacsintott.
Mi a ......?!! Mi ez? Álmodom vagy mi a lószerszám?

*------------------*

A park előtt sétáltunk már. Addig beszélgettünk. Mindenről.
-Bemegyünk? El kell szívnom egy cigit!-mondta Gill.
-Nekem is adsz?-szalatt ki a számon.
Jólvan lassan 3 hete nem szívtam és keeell!!!
-Persze.
Hirtelen csörögni kezdett May telefonja.
-Helló, tessék! Most..? De minek? De nem jó. Most nem. Jó, jó. Megyek. Szia anyu!-tette le.
-Na mivan?-kérdezte Gill.
-Haza kell mennem. Bocsi csajok.-szomorodott el.
-Szia!-ölelte meg gill Mayt.
-Szia May! Holnap találkozunk.-öleltem meg én is.
May szomorúan elbalagott tőlünk. Mi bementünk a parkba. Gill odadta a cigit és meggyújtotta nekem.
-Na szóval. Gondolom van pár kérdésed.
-Háát akad.-szívtak bele a cigimbe.
-Én se tudom, hogy miért vagy az álmaimban. Csak azt tudom, hogy nem vagyunk biztonságban.-nagy slukott szívott a cigijébe majd lassan kifujta.
-De miért?
-El kell mennünk innen.-mondta komolyan Gill.
-De  miért?
-Mert ki akarnak minket nyírni!
-Miért?
-Erre még nem jöttem rá. Csak annyit tudok, hogy mennünk kell.
-Mégis hova?
-Messze. Ahol nem kap el minket.
-Ki?
-Majd idővel megtudod.
-De miért akarnak kinyírni?
-Mert mi mások vagyunk mint a többiek.
-Mégis miért?
-Húzd fel az inged ujját!
Felhúztam.
-Látod azt a jelet?
-Az anyajegyemet.
-Az nem anya jegy.
-Akkor mi?
Felhúzta a polója ujját és neki is ott volt az anyajegy.
-Nem tudom. Csak tudom, hogy neked és neked van ilyenem.
Elnyomtam a cigit majd feláltam.
-Menjünk.