2. Fejezet.

A fura álmom után nem tudtam vissza aludni. Nem értettem az egészet. Voltak már fura álmaim, de azokat volt mivel magyarázni, de ezt? Nem, semmivel. Semmi értelme az álmomnak. A lány se ismerem és a gyilkost se. Igaz a gyilkosnak még az arcát se láttam. Fekete ruhája beleolvadt a sütét éjbe. A hold gyér fénye sem segített, hogy meglássam az arcát mivel kapucnija gondosan az arcába volt húzva, hogy még véletlenél se lássam. A lány arcát láttam. Hosszú világos barna haj majd nem szőke, telt piros ajkok, arca sápadt volt, gyönyörű kék szemei világítottak a sötétben. Mit csinálhatott az a lány, hogy ezt érdemelte? És miért pont az álmomban? Gondolataimat anyám dörömbölése zökkentette ki.
-Azzonnal kelj fel! Hallod ! Kelj már fel te mihaszna!-keltett fel "kedvesen" az én "édes" anyucikám.-.-
-Fent vagyok!-ordítottam el magam.
Azzonnal abba is maradt a dübörgés.  Felvettem azt a pocsék ruhát amit anyám tegnap adott majd megfésülködtem és indulásra kész voltam, de nem indultam el. Vártam. Vártam, hogy anyám menjen a munkahelyére és vigye a kicsiket. Pár percet kellett várnom mire becsapodott az ajtó. Végre.
Táskámat felvettem a hátamra és elindultam ki a szobámból. Ajtómat bezártam és már mentem volna is mikor meglátom az étkezőnél a nővéremet Amyt. Vele viszonylag jóban vagyok. Ő egy vidám hipis csaj. Nem bírom a stílusát, de nem rossz fej..
-Jó reggelt húgicám!-köszönt vidáman majd belekortyolt a kávéjába.
-Neked is.
-Suliba menet?
-Igen.
-Elvigyelek? Munkába menet kidobnálak a sulidnál.
-Megköszönném.
-Akkor menjünk.-gyorsan lehúzta a barna löttyöt és mentünk is.
Én előre mentem majd a ház alőtt vártam Amyre. Amy bezárta az ajtót és a kulcsokat a lábtörlő alá csúsztatta.
-Na mire várunk még?-kérdezte vidáman.
Kinyitotta az alőttünk parkoló piros autóját és beszállt. Én csak ott álltam és bambultam.
-Jössz már? Nem sokára becsengetnek!
Bepattantam a nővérem mellé és mentünk is.
-És barátok vannak már?-kérdezte kíváncsian.
-Szerinted?-kérdeztem vissza unattan.
-Legalább próbálkozhatnál Abby!
-Nem akarok.
-Miért viselkedsz ilyen bután?
-Nem én viselkedek bután hanem az emberek...
-Megjöttünk. Szia húgi. Ja igen és nem az emberek buták! Próbálkozz!
-Szia!-csaptam be magam után az kocsi ajtót.
Tudom, hogy csak jót akar, de ne nekem mondja meg mit csináljak. Nem az anyám. Anya nélkül nőttem fel. Most már nem kell anya se anya helyettes.
Elindultam az bejárat felé. Lassan mint mindig. Fel vettem a 'hazzám érsz meghalsz' alrom és kinyitottam a kétszárnyas ajtó mind a kettő szárnyát. MIvel még időben voltam mindenki a folyosón volt. Néhány kósza tekintet rám szegedőzött köztök annak a lánynak is akit múltkor láttam. Halgassak Amyre és próbálkozzak. Megráztam a fejem és tovább mentem. Nem még a gondolattal sem játszok, hogy én lépjek először. Ha valaki ismerkedni akar majd kezdeményez. Lassan mentem a suliboxomhoz ami a folyosó végén van. Jaj de utálok ilyenkor beérni. Mindenki kint van a folyosón. Remek. Most jönnek majd a beszólások. Csoda. Senki nem szólt be semmit. Kinyitottam a szekrényemet majd mindent átpakoltam a táskámból bele. Csak a biológia felszerelésemet hagytam a táskámba. Még vacakoltam egy picit a szekrényemmel, majd bezártam és elindultam ki az udvarra. Az kijárati ajtó nyitva volt ezért én csak átsétáltam rajta és lávágodtam a legeldugotabb padra. Táskámból elővettem a biológiát és átnézetem. Hirtelen egy köszörülésre lettem figyelmes.Felnézetem a könyvemből és ott állt előttem az a lány.
-Szia! Leülhetek?-kérdezte félénken.
-Szia. Le.-válaszoltam unottan.
Nem nem leszek vele bunkó. Most nem. Akkor is megfogom ismerni,
-Mi is a neved?-kérdetem kevésbé unottan.
-Kíváncsi vagy a nevemre?-lepődött meg.
Vettem egy mély levegőt és felé fordultam.
-Igen.-mondtam nyugodtan.
-A nevem May Camp. Nincsen becenevem mert nem szoktak becézni. Igaz nincs is ki becézzen.-nevette el amagát kínosan.-És a te neved.

-Abby Harris. Nekem sincsen becenevem.
-Nincsenek barátaid?-kérdezte.
Jó ezen a kérdésen egy kicsit kiakadtam.
-Miért neked vannak?-vettem bunkóra a stílusom.
-Igaz. Bocsánat. És te hol laksz?
-Itt Londonban egy eldugott utcában. Te?
-A sulitól 5 percre az új családomnál.
-Bárcsak én is más családba mehetnék...
-Nem olyan jó örökbe fogadottnak lenni.
-Fogadni mernék, hogy jobb mint az én családom.
-Igaz a mostani szüleim kedvesek. Most csak én vagyok nekik. Alishának nem lehetett gyreke ezért angem fogadtak örökbe. Most....ja igen Alisha és Tom a két nevelő szülőm.
-Nekem meg van egy őrült anyám. Emily és egy halott apám Andy. És három tesóm. Kettő kisebb és egy nagyobb.
-Szeretted apukád?
-Az egyetlen értelmes ember volt a családban.  éve levitte a rák...
-Sajnálom.
-Nem kell sajnálni.
-Mindjárt csöngetnek én megyek órára, de remélem még összefutunk Abby. Szia.-állt fel és ment is be a hatalmas épületbe.
Barátkozás:letudva. Na, valami olyasmi a csaj mint én. Vagyis van bennünk valami közös. Igaz picit butus, de az még belefér. Csöngettek. Ideje alindulnom mert Calvin tanár úr nem szereti ha kések.

*-----------------------------*

Végre vége a napomnak. Ez az! Szekrényemből mindent beszórtam hátitáskámba és isdultam volna haza ha May nem ugrik elém.
-Szia!-köszönt vidáman.
-Szia.
-Van kedved még dumcsizni?
-Ha nem haragszól mennék haza.
-Haza késérjelek?
-Ha akarod. 20 perc.
-Okés.
Így már ketten mentünk ki az épületből egyenesen haza.
5 perc csendes séta után May megállt és felém fordult.
-Találtam ki neked egy jó becenevet.
-Na, ne kímélj.-mondtam unottan.
-Kis életkedvet Abby. Csak egy picit kérek. Egy kicsi mosoly?
-Csodát azért ne várj.-nevettem el magam.
-Megy az. Ab.
-Ab?
-Aham. Nem jó?
-Nem rossz csak légyszi hívj Abbynek.

*----------------------------------------*

Út közben sok mindenről beszélgettünk. Sok mindent megtudtam Mayről. Az előző szüleiről. Neki se volt valami jó élete, de a mostani szüleinél jó helye van.
-Háát itt laknék.-mutattam a házunkra.
-Most már ezt is tudom. Örülök, hogy találkoztunk, úgy gondolom ez egy jó barátság kezdete.-ölelt meg.
Hírtelen nem tudtam, mit csináljak. Olyan gyorsan történt minden. Visszaöleltem és simogattam a hátát. Jó érzés volt. Még senki se ölelt meg ennyi szeretettel csak Apu. Rá emlékesztettet az egész.
-Mennem kell Abby.-mondta.
-Szia May.
-Szia Abby. Majd holnap.-mosolygva integetett és elindult visszafelé.
A lépcsőn felfelé felvettem a dühös tekintettem és benyitottam. Körülnéztem. Tiszta. Gyorsan futottam a hosszú folyosón a szobámba. Kulcsomat előkaptam a táskámból és idegesen forgattam a zárban mire kattant egyet. Gyorsan nyitottam ki az ajtómat és végre biztonságban éreztem magam. Visszazártam az ajtómat és levágodtam az íróasztalomhoz. megcsináltam a házimat, átnéztem mindent holnapra, majd elkezdtem rajzolni.

*-----------------------------*

Este 11 és én még nem vagyok fáradt. Olyan furán érzem magam. Ez lenne a boldogság? Az ablakomhoz sétáltam elhúztam a fügönyt. A hold szépen fénylett az égen. Olyan gyönyörű a telihold. Egyszer majd nem ebből a putriból fogom nézni káprázatos fényét hanem valahonnan máshonnan. Egy nagyon távoli helyen...
Fügönyömet visszahúzva felvettem a hálóingemet és bebújtam az ágyamba. Az álom hamar lecsapott. 5 perc múlva már az álom világban jártam. Egy erdőben? Nem értettem..Hirtelen előjött egy lány.

-Gyere velem.-suttogta.
Nem tudom iért, de felálltam és a lány után mentem.
-Hogy hívnak?-kérdeztem.
-Gill. Te meg Abby vagy.
-Igen. Honnan tudod.
-Én mindent tudok.
-És miért álmodok megint veled? Valahonan ismernem kéne téged?
-Majd megismersz, de most segíts.
-Miben?
-Valaki meg akar minket ölni.
-Miért?
-Nem tudom. Segíts.
Megilyedtem. Ki és miért akar engem és Gillt megölni?
Egyszercsak egy durranást halottam és Gill a földön feküdt.
Legugoltam hozzá.
-Gill! Gill kelj fel!
-Fuss.-mondta majd fejét lehajtotta a földre és szemei lecsukódtak.
Hallgattam Gillre. Gyorsan futni keztem az ismeretlen erdőben..Megint dörrent valami. Hirtelen erős fájdalmat éreztem a lábamba. Próbáltam tovább menni, de olyan nagy volt a fájdalom, hogy nem bírtam. Lábam feladta én peddig a földre este. És megjelent előttem a csukjás alak. Fegyverét lassan emelte fel, majd meghúzta a ravaszt és fejbe lőtt.
Hirtelen felugrottam az ágyban és sírni kezdtem. Miért miért az én álmaimban vannak ilyenek?