6. Fejezet.

-Megjöttünk.-hajolt felém Harry is.
-Jó oké fent vagyok.-dörgöltem meg szemeimet és hessegettem el őket mellőlem.
-Mélyen aludtál.-nevetett Harry.
Megforgadtam a szemeimet majd kiszáltam az autóból. Bementünk egy lepukadtam hotelbe. Louis ment a pulthoz és 4 kulcsal ött vissza.
-Skacok ennyire futja.-mondta Lou.
-Nem géz.
-Szóval. Ez a tiétek.-nyomta a kezembe az egyik kulcsot.-Harryvel leszel egy szobában. Nem kell parázni külön ágy van.-tovább fosztorgatta a kezében a kulcsokat majd mindenkinek kiosztotta.
Gill-Niall
May-Louis.
Zayn-Liam
És mi Harryvel.
Szobánkat megkeresve bementünk és kipakoltunk.
-Enyém az ablak felőli ágy.-stoppoltam le az ágyat.
-Legyen. Ha van kedved összetólhatjuk ám az ágyakat.-kacsintott Harry.
Rák vörös lehetett a fejem. Kínomban csak a fejemet ráztam és tovább pakoltam ki a cuccokat.

*-------------------------*

A szobát otthonosá tettük. Volt egy wc, egy fürdő és egy kisebb konyha. Meg persze a hálószoba.
-Van kedved sétálni Abby?-kérdezte Harry.
-Igen.-mondtam.
-Hideg van kint vegyél fel egy pulcsit.
-Khm. Emlékesztetlek arra, hogy nincsenek ruháim.-fordultam felé unottan.
-Tessék.-vágott hozzám egy fekete pulcsit.
Magamra kaptam az említett ruhadarabot és elindultunk ki. Harry bezárta az ajtót én meg mentem ki. Lent megvártam majd elindultunk.
-Volt már fiúd?-kérdezte.
-Szerinted? Anyám mellett meg a külsőm mellett?
-Szerintem szép lány vagy...
-Ez csak rizsa.
-Ha nem hiszel nekem...Cigit?-kérdezte.
-Jöhet.
Kivettem egy szálat a dobozból amit Harry felém nyújtott majd meggyújtottam. Leültem egy padra Harry pedig levágodott mellém. Enyhén fújt a szél. Ebben annyi volt rossz, hogy a cigi füstjét sikeresen a szemembe fújta. Ami kurvára csíp és nem kellemes.

Harry ezt észre vette eért elém állt így nem fújt a szél a szemembe. Nyugodtan szívtam el cigaretámat majd a padon elnyomtam és elpöcköltem.
-Szemetelünk?-kérdezte Harry gúnyosan majd eltaposta ő is a cigijét.
-Nem mondok inkább semmit.-nevettem el magam.
-Mit mondanál?-Harry arca egyre közelebb lett az én arcomhoz.
Egy laza mozdulattal altoltam. Harry bevágta a durcát én meg felálltam és mentem tovább.
-Azért légyszi várj meg!-ordította utánam.
Megálltam és bevártam. Harry kezét rákulcsolta az enyéimre. Meglepődtem. Szerintem ezt észre is vette ezért inkább elengedte a kezem. Nem tudom miért, de kezei után nyúltam majd megfugtam hatalmas kezeit és így mentünk tovább.
-Menjünk haza.-mondta Hazza.
Nem mondtam semmit csak megfordultunk és elindultunk a hotel felé.
-Harry.
-Igen?
-Mi most hotelről holerra fogunk menni?
-Nem tudom, de azt tudom, hogy rám mindig számíthatsz.-egy picikét megszorítottam a kezét és mentünk tovább.

*--------------------------------------*

-Abby! Héj Abby kész a palancsinta! Csak rád vár a konyhában!-ébreszgetett Harry.
-És milyen palacsinta?-nyitottam ki a szememet.
-Van kakaó, nutella, lekvár.
Nem is kellett több. Felálltam és futni kezdtem a konyhába. Harry csak nevetett a reakciómon.
-Mi ez a hálóruci?-jött be ő is a konyhába.
-Hálóing.
-A veled egyidős lányok egy hosszú polóban és egy bugyiban szoktak aludni.
-Én nem.
-Csak mondtam.
 -Harry. Nincsen mit felvennem ma.
-Kapd fel a tegnapi cuccod és elmegyünk vásárolni. És jönnek a többiek is.

*-------------------------------*

Ez a nap valami csodálatos volt! Kaptam egy csomó jó holmit és sminket! Csajokkal elvásárolgattunk a fiúk meg fizettek mindent. Ami nagyon jó fej dolog volt tőlük. Persze mind a hárman megköszöntük nekik és úgy döntöttünk hála ként rendelünk pizzát. A hotel előtt ültünk és beszélgettünk. Kiderült, hogy mindenki cigizik. Még May is.  Amit furcsáltam, hiszen ott cigiztünk előtte és nem is kért tőlünk.
-Amúgy skacok a vámpírok nem szívnak vért?-kérdezte Gill.
-A szűz lányokét. Látsz te itt szűz csajt?-nevetett Louis.
A poénján mindenki nevetett csak én nem. Én még szűz voltam azért behúztam a nyakamat.
-Neeee. Abby pont te vagy még tiszta?--nevetett Zayn.
-Nem vicceltem.-mondtam komolyan majd kínosan beleszívtam a cigimbe.
-Na ne szekáljátok már!-védett meg Harry.-Viccet félre téve. Egy hónapban egyszer vérhez kell jutnunk...Nektek még nem mert nincsen fogatok, de idővel nektek is lesz.
-Köszönöm az értelmes válasz Haz.-mondtam sértődötten.
-Na ne haragudj Abby. Csak poénnak szántam. Nem kell a szívedre venni.-Zayn oda jött hozzám majd átölelt.-Meg bocsájtasz?
-Meg csak ne fújt meg.-próbáltam szabadulni erős szorításából, de valahogyan nem sikerült.
-Te még tényleg újonc vámpír vagy!-nevetett fel majd elengedett.
Inkább nem is törődtem beszólásával csak örültem, hogy elengedett.
-Na skacok én elteszem magam holnapra.-felálltam leporoltam a seggem és elindultam be.
-Várj Abby én is megyek. Reggel találkozunk! Sziasztok!-kezem után nyúlt, de én elhűztam mielőtt megfoghatta volna.
Nyomomba Harryvel mentünk a szobánkba. Ágyam felé mentem és a hálóingem helyett egy hosszú pló fogadott.
-Hol a piszim?-néztem a mellettem álló fiúra.
-Ez jobb lesz hidd el.
Felkaptam a pólót és egy tiszta fehérneműt és bementem a fürdőbe.

*----------------*

Imádok zuhanyozni akár eltarthat 30 percig is. Vissza mentem. Harry majdnem fellökött úgy ment be a fürdőbe. A póló szerintem az övé volt mert éreztem rajta azt a csodálatos illatát. Mi ez az érzés? Még ilyet soha nem éreztem. Ez lenne az a hülye szerelem vagy mi a picsa? Mély levegőt vettem bementem a konyhába és csináltam kakaót. Előkaptam a tejet és a kakaóport. Megcsináltam a kakaót majd betettem a mikróba 1 percre. Türelmesen vártam majd két hatalmas kéz ölelte át derekamat.
-Harry kurvára meg ijesztettél!-ordítottam fel.
-Na csak szépen beszéljünk.
-Kuss!
Hirtelen Harry ajkai az enyémen landoltak. Életem első csókja. Próbáltam ajkaival együtt mozogni. Igaz egyszer ráharaptam véletlen alsó ajkára, de nem lehettem annyira nagyon béna? Vagy még is?

5. Fejezet.

May lassan nyitotta ki a bejárati ajtót, majd előre engedett minket. 5 srác állt a napali közepén. Gondolom ők a banda.

-Ők itt a banda.-mutatott May az 5 vigyorgó fiúra.
-Sziasztok. Én Niall vagyok.-mutatkozott be a szöszi.-Te pedig Gill és Abby.-kacsintott.
-Hali a nevem Liam.-rázott velem kezett második fiú is.
-Csőőőőő a nevem Louis, de nektek csak Lou.-ölelt meg ezek szerint Lou.
-Szia szépségem a nevem Zayn.-megfogta a kezemet majd nyomott rá egy puszit közben a szemembe nézett.
-Szia. Én lennék Harry.-mutatkozott be a göndör.-tetszik a neved. Abby.-kacsintotott majd ő is tovább állt Gillhez.
May gyorsan mellém állt.
-Első benyomás?-kérdezte kiváncsian.
-Van egy cuki, egy okos, örök gyerek, macsó és egy amiben mindegyik meg van.-nevettem el magamat.
Minegyikük szimpatikus volt, de a legjobban az a Harry vett le a lábamról. A mosolya, a kis gödröcskéi.
-Szóval ti vagytok a kezdők.-vette komolyra a témát Louis.
-Ezekszerint.-mondtam.
-Rendben. Eddig Abbyről csak pár dolgot tudunk. Gill életét fejből tudjuk.-mondta Liam.
-Abbyről mit tudunk?-kérdezte Niall.
-Azt, hogy egy 18 éves ifjú vámpír aki rossz családi körülmények között él. Apja meghalt rákban. Jah és a legfontosabb, hogy bagózik.-nevette el magát Harry miközben sorolta.
-Ennyit elég is rólam tudni.-mondtam.
-Miért tán szégyenlős vagy cica?-kérdezte Zayn.
Mindenki 'uuuu' hangot adott ki.
-Nem csak ennyi minden a lényeg az életembe.
-Csajok azért hítunk ide titeket, hogy közöljük pakoljatok!-mondta Louis.
-Miért?-mondta Gill.
-Nem vagyunk itt biztonságban. Meg szeretnétek ti itt élni.
-Nyomás!-ordítottam fel.
Mindenki nevetni kezdett.
-Éljetek együtt az anyámmal.-mondtam.
-Jó-jó.-mondta Liam.
-Szóval mi lenne ha most haza mennétek és mondjuk-nézett rá az órájára Niall-10-re jöttök vissza.
-De én nagyon messze lakok!-nyafogott Gill.
-El viszlek.-mondta May.
-Abby te itt laksz az utcában igaz?-kérdezte Harry.
-Igen.
-Segítek pakolni. A többiek meg mennek Mayyel és Gillel.-mondta Harry.
-Akkor induljunk!-mondta Zayn.
Mindenki elindult kifelé. Harry szorosan mellettem ment. Hírtelen eltűntek a többiek majd Harryvel ketten maradtunk.
-Szóval cigizel?-kérdezte Harry.
-Jah.
-Én is. Van is nálam.-kapta elő a zsebéből majd a szájába helyezett egy szálat.-Kérsz?
-Persze.-ki vettem a legszimpatikusabb cigaretát és a számba raktam.
-Tűzet?
Válaszként megálltam, felé fordultam majd szívni kezdtem. Nagyot szívtam bele majd orromon kifújtam a füstöt.
-Hogy, hogy a külsőd ilyen jó kislányos?-kérdezte.
-Anyám. Fő a látszat logikája.-mondtam unottan.
-Ennyire gonosz?
-A gonosz szó még túl finom hozzá. Amúgy hogyan jössz be.
-Vámpír vagyok. Emlékeztetlek rá.-nevette el magát.
-Háát okés.
-Melyik a te szobád?
-Amelyiken a legkisebb az ablak és az utcára néz.
-Okés. Menj be. Gondolj erősen rám.
-Nem értelek.
-Nem is kell a lényeg, hogy csukd be majd a szemedet és gondolj arra, hogy én bent vagyok a szobádban.
-Te tudod. Akkor majd gondolok.-kanyarodtam be a házunknál.
Harry csak nevetett.
Bementem a bejárati ajtón majd egyenesen a szobámba. Kinyitottam a zárt ajtómat. Miután bementem gondosan vissza is zártam. Leültem az ágyra és csináltam amit Harry mondott. Egy kopogtatást éreztem a vállamon. Az ilyedtségtől az ágyam végébe ugrottam. Harry csak nevetett a reakciómon.
-Cssss! Halkabban te hülye.-szóltam rá Harryre.
-Jó-jó, de látnod kellett volna az arcod.-törölgette a könnyeit.
-Képzelem. Na kezdjünk el pakolni.
Ágyam alól elővettem öreg, vásótt utazó táskáimat majd kiterítettem a szoba közepére.
-A ruhák nem kellenek.-mondta Harry mikor meglátta, hogy elkezdtem pakolni a ruháimat.-Kapsz újjakat.
-Köszönöm.
-Fehérneműt sem fontos.-kacsintott.
Fejemet megráztam majd beleraktam a fehérneműjeimet a táskába. Az íróasztalom következett. Lakatot felnyitottam majd egy laza mozdulattal az egész tartalmát beledobtam a táskába.
-Egy megtelt.-mondta Harry.
-Van több is.

*-----------------------*

Minden fontosat elraktunk csak a ruháim maradtak.
-Mehetünk.-mondtam.
-Várj!
-Mire?
-Írj levelet. Ráérünk 8 óra van.
Fogtam egy tiszta lapot és egy tollat. Papírra vetettem mindent.

"Anyám és a többiek! 
Mától nem láttok viszont. Csak ha megkerestek, de azt nem ajánlom! Mától nem leszek a terhetekre mert végleg elmentem. Utáltam itt lakni és utáltalak téged is anya! Elvettél minden örömömet az életből! Eddigi életem minden napja ugyan olyan volt. Ha nem tetszett neked valami megvertél megütöttél. És van egy tippem, hogy te se szerettél. Kívánok a piciknek sok boldogságot és remélem ráfognak jönni, hogy az annyuk egy szörnyeteg! Amynek sok sikert az egyetemhez és remélem szerető gondoskodó anyuka lesz egy olyan férfival az oldalán mint apa volt. Neked pedig anya annyit kívánok, hogy egyszer rádöbbenj arra, hogy nekem milyen szar is volt itt élenem veled egy házban. És rájössz arra is, hogy mit veszítettél el a mi nap, arra, hogy miattad nem tudtam élni, miattad volt kegyetlen a gyerekkorom! Csak azért ítéltél el mert én más vagyok mint a többi ember és te tudod jól, hogy mire gondolok! Csak te szégyelted és ezért nem szerettél! Most már mindegy. Ne keressetek jó helyen leszek!  Megszabudáltál Abbytől,de a rémálmodban még ott leszek és örök életben kísérteni foglak anya! Viszlát!
Ui.: A piciknek legyen legalább jó gyerekkora! Nehogy úgy járj velük mint velem. Csá."

Harry elolvasta a levelet majd felnézett rám.
-Te kegyetlen vagy.
-Ezt most vegyem bóknak?-húztam fel a szemöldököm.
-Jah.-nevette el magát.
A levelet felragasztottam az ajtómra. A levél mellé felakasztottam a kulcsot.
-Mehetünk.-mondtam.
-Kint találkozunk!-mondta Harry.
Útóljára végig futottam a folyosón majd nesztelenül elhagytam a rémházat.
Harry kint várt 4 bőrőndömmel. 2 elvettem és vinni kezdtem.
-Haggyad csak majd viszem.-vette vissza őket.-Ne becsüld le a fajtád.-kapta fel a másik két bőröndöt is.

*------------------------------*
A házba benyitva már mindenki ott volt.
-Na mi tartott eddig csigák?
-Abby írt egy nagyon "kedves"-mutatott macskakörmöt Harry az ujjaival.-levelet az anyának.
-Gondolom milyen "kedves lehetett.-mindta Niall.
-Nah skacok hogyan tovább?-kérdezte Harry majd levágodott a sarokülőre Louis mellé.
-Mi is pont azon tűnődünk. Itt aludjunk-e még vagy menjünk London belsejébe?!-mondta Zayn.
-Menjünk. Abby anyja bármikor elolvashatja a levelet. És ki tudja mit fog rá reagálni.-mondta Harry.
-Ha csak.-néztem Gillre.
-Nem, nem, nem!!-mondta eszeveszettűl Gill.
-Kérlek!-néztem rá kiskutyaszemekkel, de ő csak rázta a fejét.-Egy doboz cigi!
-Meg egy üveg Jack Daniels!-vágta rá.
-Legyen!-mondtam.
-Okés. Megpróbálhatom. Egy pici csöndet.-lecsukta szép barna szemit majd erősen koncentrálni kezdett.
10 perc múlva nyitotta csak ki a szemeit.
-Nah szóval. Ha meglepődsz ha nem anyád most a szobádban az ágyadon fekszik sírva. Azon agyal miért tette azt veled amit tett.
-Te tuti az én anyám fejéen mászkáltál?-szám "o" alkba nyitódott és nem hittem a fülemnek.
Az én anyám? Sír utánam? Akit eddig vert, szégyelt, utált?
-Akkor menjünk!-mondta Louis.
Minden fiú felkaptott 2-2 bőröndöt majd elindultunk ki.  Bepattantunk egy kisbusz szerűségbe majd Louis beült a volán mögé és indultunk London belsejébe!!

18 éves szenvedés egy nap alatt elmúlik!

May halk hangjára keltem. Upsz, végig aludtam az utat.
-Abby, Abby.-keltegetett.

FIGYELEM!

Mindenkit szeretettel várok ebben a csoportban.: ITT
Itt nyomon követhetitek hogy körülbelöl mikor lesz a kivetkező stb. Sokan csatlakozattok.
Rebii.xx

4.Fejezet.

Sziasztok manók! Itt az új rész egy picit késve, de itt van a következő rész! Bocsánat csak minden közbe jött.:|| De itt van a következő rész és remélem megajándékoztok pár kommentel! Megköszönném. Más asszem nincs is! Remélem tetszik ez a rész és megérte várni. 

Rebii.xx

-Sejtésed sincsen mik vagyunk?
-Akad egy ötletem.
-Na mi?
-Vámpírok.
-Azt, hogy?
-Láttad May fogait. Ügye 19?
-Nem nézegettem. Asszem.
-Neki agyarai vannak...szóval mi 18-cak vagyunk..mi csak most alakulunk át!
-Hülyeség...
-Megvágtad az ujjad igaz?
-Honnan?-lepődtem meg.
-Na mutasd!-forgatta a szemét.
-Ezt az ujjamat..-mutattam neki.
Nem volt rajta seb. pedig elég mély volt.
-Nah?!-mosolyodott el Gill.
-Kibaszott vámpírok vagyunk!-ordítottam fel.
-Már csak Mayyel kell beszélnünk erről. Ő tuti többet tud mint mi...

*-------------------*

Reggel van. Korán van. ma suli. órám lesz, de nem várom... Pár nap/hét/hónap múlva nem leszek már ilyen fáradt...Ma beszélnünk kell Mayyel erről az egészről.
Felvettem azt a borzalmas ruhát amit anyám hozzám vágott tegnap este. Undorító volt az a ruha. És a térd zokni. Na mindegy is. Nem érdekel. Az íróasztalomról mindent beszórtam a fiókomba és lakatattal bezártam. Hátitáskámat felkapva mentem az ajtó felé. Majd megálltam egy furcsa zaj hallatán.
-Anya Abby elment már?-kérdezte Amy.
-Honnan tudjam, de most én megyek elviszem a piciket az oviba és jövök vissza.-válaszolta nyugodtan.
-Rendben anya.
Egy ajtó csapódást hallottam. Tudtam, hogy anyám ment el végre. Ráérősen mentem ki és zártam be az ajtóm.
-Jó reggelt Abby.
-Reggelt.-böktem neki oda.
-Milyen szúrós vagy ma reggel...
-Mennem kell.
És már a ház előtt álltam. May és Gill már ott vártak rám. Gill éppen cigijébe szívott nagyot és mély levegőt vett majd orrán ki jött a füst.
-Reggelt!-köszöntem nekik.
-Neked is Abby!-ölelt át May boldogan.
-Neked is.-mondta Gill.-Cigit?-nyújtotta felém a szinte teli cigarettás dobozt.
Természetesen elfogadtam az ajánlatát.
-Öngyújtód van?-kérdeztem.
-Jah. Majd meggyújtom.
Számba vettem majd elkezdtem szívni. Gill meg meggyújtotta. Nagyokat szívtam a mentolos finomságba majd orromon kifújtam a füstjét.
-Meheteünk bagósok?-kérdezte May.
-Igen.-mondta Gill.
Elindultunk.
-May nincs valamilyen titkod amit csak te tudsz?-tért rá a lényegre Gill.
-Háát. Van pár.
-És ami az agyaroddal kapcsolatos?-húzta fel a szemöldökét Gill.
May egyből a szájához kapott.
-Jó oké. Van egy ami az agyarommal kapcsolatos...-fejét lesütötte és a földet kezdte nézni, mintha valami izgalmas dolog lenne lent.
-Na mond csak.-szálltam be én is.
-Háááh, vámpír vagyok oké?
-Tudtam.-mondta Gill.
-De ti is.-mondta komolyan May.
-És ezt honnan?-lepődtem meg.
-Ne becsüld alá a fajunkat.-mondta Gill.
-Jó igaz te beleférkőztél az álmaimba is ssóval hagyom...-nevettem el magamat.
-Kaptam egy feladatot a bandától, hogy keresselek meg titeket...-mondta May.
-Milyen banda?-kérdeztem.
-Rajtad nem látszik, hogy vámpír vagy.-nevette el magát May.
-Ügye?-nevetett Gill is.
-Jólvan na.
-A banda. Ha gondoljátok ma suli után elvisztek titeket.
-Naná.-mondta Gill.
-Legyen.
-És miből áll az a banda?-kérdeztem.
-Majd meglátod. Annyit elárulok, hogy csak fiúkból áll meg persze én.

*-----------------------------------------*

Egész nap izgúltam, de szerintem érthető miért. Mayt beváratam a szekrényemnél és együtt mentünk ki Gillhez.
-Figyu csajok. A banda nagyon, hogy is mondjam....-gondolkozott May.
-Gonosz?
-Kemény?
-Erőszakos?
-Komoly?-kérdezgettük Gillel.
-Nem egyik sem.-nevette el magát May- Inkább mindegyiknek az ellenkezője. Imádnak bulizni. Jófejek, hülyék, bolondok, kedvesek. Ennyit kell róluk tudni.
-Messze vannak?-kérdezte Gill.
-Háát Abby utcájában laknak.
-Hogy mi?-lepődtem meg.
Mi? Erről én miért nem tudtam?
-Az utcátok végében. Abban a romban tudod...-mondta May.
-A rom az rémlik, de úgy tudtam, hogy az lakatlan...-gondolkoztam..
-Háát nem.-nevetett fel May.
-Jó tudni.-nevetem el magam.

*------------------*

Éppen az utcánkba kanyarodtunk be mikor Gill előkapta a cigijét.
-Abby?
-Jöhet.
Rágyújtottam és mentünk tovább.
-Nah csajok izgultok?-kérdezte May.
-Nem bazdmeg. Egyeltalán nem izgulunk.-nézett furán Gill Mayre.
Ezen a beszólásán nagyott nevettem majd idegesen beleszívtam a cigibe. Félek, hogy mi lesz a véleményük? Hogyan reagálnak ránk? Miért kerestek minket? Nem értek semmit....
-Megjöttünk.-álltunk meg a rom előtt.-Várjatok itt.-May hírtelen eltűnt közülünk.
-Ezt én is megakarom tanulni-szólalt meg Gill.
-Én is.-nevettem el magamat.
A cigi csikket magam elé dobtam majd elnyomtam a lábammal.
-Jöhettek.-termett előtünk hirtelen May.
Összenéztünk Gillel majd bementünk a házba......................................

3. Fejezet.

Ki ez a Gill? Nem értem az egészet. vagy értenem kéne. Nem tudom. Vissza döltem az izatságtól vizes ágyamba magamra húztam szint úgy vizes takarómat és lecsuktam a szemem. Aludni nem tudtam, de pihentem. Más embereket a nap erős sugaraira ébred, de én a hülye anyám veszett dörömbölésére. Csak egyszer, de tényleg egyszer ne így kelltene szarná le mi van velem...
-Gyere ki te szaros. Itt a ruhád! vedd fel aztán takarodj innen!-ezekre a kedves zsavakra imádok kellni.
Ráérősen kelltem ki az ágyamból. Kinyitottam az ajtómat és már a ruháim a kezembe voltak és csukta is be az ajtót. Belebújtam a mai szörnyű ruhámba. Táskámat felkapva. Indultam is. Kinyitottam az ajtót majd visszazártam és futottam az ajtóhoz. Az ajtót kinyitva ott állt May. Őszintén. Örültem neki. Legalább nem unom magam halálra míg suliba megyek.
-Szia Abby!-köszönt oda kedvesen.
-Szia May!-lefutottam huzzá és elkezdtünk sétálni az iskola felé.
-Be kell neked mutatnom valakit!-mondta boldogan May.
-Kit?-döbbentem le.
Azt mondta nincsenek barátai. Át vágott vagy mi..........?!
-Tegnap hazafelé láttam egy csajt aki pénzt gyűjtött az út szélén. Dobtam is be neki egy 500-ast. De a lényeg az, hogy elkezdtünk beszélgetni. Kiderült, hogy közel lakik hozzág és a neve valamilyen Gill.-na itt leesett az álam.
-Jól halottam, hogy azt mondtad Gill?
-Jah. Egy barna hosszú hajú csaj. Szép barna szemei voltak. És mintha oldalt fel lett volna neki nyírva a haja.
Ledöbbentem. A leírás alapján olyan, mint az a lány aki az álmaimban szerepel.
-Okés.
-Ma hazafelé menet?
-Legyen.

*--------------------*

A suli valami nagyon unalmas volt. Utólsó orám után esett le, hogy lehet magyarázatott kapok a furcsa álmaimra. Elkezdtem izgulni. Mayyel az oldalamon indultunk ki az iskolából és ott állt. Gill. Olyan volt mint az álmomban.

Végem. Nem hiszem el!
-Szia Gill!-köszöntötte May Gillt.
-Szia May!-ölelte meg.
-Szia!-köszöntem neki félénken.
-Szia Abby!-ölelt meg engem is.
-Honnan tudod a nevemet?-lepődtem meg.
-Te azt jól tudod.-kacsintott.
Mi a ......?!! Mi ez? Álmodom vagy mi a lószerszám?

*------------------*

A park előtt sétáltunk már. Addig beszélgettünk. Mindenről.
-Bemegyünk? El kell szívnom egy cigit!-mondta Gill.
-Nekem is adsz?-szalatt ki a számon.
Jólvan lassan 3 hete nem szívtam és keeell!!!
-Persze.
Hirtelen csörögni kezdett May telefonja.
-Helló, tessék! Most..? De minek? De nem jó. Most nem. Jó, jó. Megyek. Szia anyu!-tette le.
-Na mivan?-kérdezte Gill.
-Haza kell mennem. Bocsi csajok.-szomorodott el.
-Szia!-ölelte meg gill Mayt.
-Szia May! Holnap találkozunk.-öleltem meg én is.
May szomorúan elbalagott tőlünk. Mi bementünk a parkba. Gill odadta a cigit és meggyújtotta nekem.
-Na szóval. Gondolom van pár kérdésed.
-Háát akad.-szívtak bele a cigimbe.
-Én se tudom, hogy miért vagy az álmaimban. Csak azt tudom, hogy nem vagyunk biztonságban.-nagy slukott szívott a cigijébe majd lassan kifujta.
-De miért?
-El kell mennünk innen.-mondta komolyan Gill.
-De  miért?
-Mert ki akarnak minket nyírni!
-Miért?
-Erre még nem jöttem rá. Csak annyit tudok, hogy mennünk kell.
-Mégis hova?
-Messze. Ahol nem kap el minket.
-Ki?
-Majd idővel megtudod.
-De miért akarnak kinyírni?
-Mert mi mások vagyunk mint a többiek.
-Mégis miért?
-Húzd fel az inged ujját!
Felhúztam.
-Látod azt a jelet?
-Az anyajegyemet.
-Az nem anya jegy.
-Akkor mi?
Felhúzta a polója ujját és neki is ott volt az anyajegy.
-Nem tudom. Csak tudom, hogy neked és neked van ilyenem.
Elnyomtam a cigit majd feláltam.
-Menjünk.

2. Fejezet.

A fura álmom után nem tudtam vissza aludni. Nem értettem az egészet. Voltak már fura álmaim, de azokat volt mivel magyarázni, de ezt? Nem, semmivel. Semmi értelme az álmomnak. A lány se ismerem és a gyilkost se. Igaz a gyilkosnak még az arcát se láttam. Fekete ruhája beleolvadt a sütét éjbe. A hold gyér fénye sem segített, hogy meglássam az arcát mivel kapucnija gondosan az arcába volt húzva, hogy még véletlenél se lássam. A lány arcát láttam. Hosszú világos barna haj majd nem szőke, telt piros ajkok, arca sápadt volt, gyönyörű kék szemei világítottak a sötétben. Mit csinálhatott az a lány, hogy ezt érdemelte? És miért pont az álmomban? Gondolataimat anyám dörömbölése zökkentette ki.
-Azzonnal kelj fel! Hallod ! Kelj már fel te mihaszna!-keltett fel "kedvesen" az én "édes" anyucikám.-.-
-Fent vagyok!-ordítottam el magam.
Azzonnal abba is maradt a dübörgés.  Felvettem azt a pocsék ruhát amit anyám tegnap adott majd megfésülködtem és indulásra kész voltam, de nem indultam el. Vártam. Vártam, hogy anyám menjen a munkahelyére és vigye a kicsiket. Pár percet kellett várnom mire becsapodott az ajtó. Végre.
Táskámat felvettem a hátamra és elindultam ki a szobámból. Ajtómat bezártam és már mentem volna is mikor meglátom az étkezőnél a nővéremet Amyt. Vele viszonylag jóban vagyok. Ő egy vidám hipis csaj. Nem bírom a stílusát, de nem rossz fej..
-Jó reggelt húgicám!-köszönt vidáman majd belekortyolt a kávéjába.
-Neked is.
-Suliba menet?
-Igen.
-Elvigyelek? Munkába menet kidobnálak a sulidnál.
-Megköszönném.
-Akkor menjünk.-gyorsan lehúzta a barna löttyöt és mentünk is.
Én előre mentem majd a ház alőtt vártam Amyre. Amy bezárta az ajtót és a kulcsokat a lábtörlő alá csúsztatta.
-Na mire várunk még?-kérdezte vidáman.
Kinyitotta az alőttünk parkoló piros autóját és beszállt. Én csak ott álltam és bambultam.
-Jössz már? Nem sokára becsengetnek!
Bepattantam a nővérem mellé és mentünk is.
-És barátok vannak már?-kérdezte kíváncsian.
-Szerinted?-kérdeztem vissza unattan.
-Legalább próbálkozhatnál Abby!
-Nem akarok.
-Miért viselkedsz ilyen bután?
-Nem én viselkedek bután hanem az emberek...
-Megjöttünk. Szia húgi. Ja igen és nem az emberek buták! Próbálkozz!
-Szia!-csaptam be magam után az kocsi ajtót.
Tudom, hogy csak jót akar, de ne nekem mondja meg mit csináljak. Nem az anyám. Anya nélkül nőttem fel. Most már nem kell anya se anya helyettes.
Elindultam az bejárat felé. Lassan mint mindig. Fel vettem a 'hazzám érsz meghalsz' alrom és kinyitottam a kétszárnyas ajtó mind a kettő szárnyát. MIvel még időben voltam mindenki a folyosón volt. Néhány kósza tekintet rám szegedőzött köztök annak a lánynak is akit múltkor láttam. Halgassak Amyre és próbálkozzak. Megráztam a fejem és tovább mentem. Nem még a gondolattal sem játszok, hogy én lépjek először. Ha valaki ismerkedni akar majd kezdeményez. Lassan mentem a suliboxomhoz ami a folyosó végén van. Jaj de utálok ilyenkor beérni. Mindenki kint van a folyosón. Remek. Most jönnek majd a beszólások. Csoda. Senki nem szólt be semmit. Kinyitottam a szekrényemet majd mindent átpakoltam a táskámból bele. Csak a biológia felszerelésemet hagytam a táskámba. Még vacakoltam egy picit a szekrényemmel, majd bezártam és elindultam ki az udvarra. Az kijárati ajtó nyitva volt ezért én csak átsétáltam rajta és lávágodtam a legeldugotabb padra. Táskámból elővettem a biológiát és átnézetem. Hirtelen egy köszörülésre lettem figyelmes.Felnézetem a könyvemből és ott állt előttem az a lány.
-Szia! Leülhetek?-kérdezte félénken.
-Szia. Le.-válaszoltam unottan.
Nem nem leszek vele bunkó. Most nem. Akkor is megfogom ismerni,
-Mi is a neved?-kérdetem kevésbé unottan.
-Kíváncsi vagy a nevemre?-lepődött meg.
Vettem egy mély levegőt és felé fordultam.
-Igen.-mondtam nyugodtan.
-A nevem May Camp. Nincsen becenevem mert nem szoktak becézni. Igaz nincs is ki becézzen.-nevette el amagát kínosan.-És a te neved.

-Abby Harris. Nekem sincsen becenevem.
-Nincsenek barátaid?-kérdezte.
Jó ezen a kérdésen egy kicsit kiakadtam.
-Miért neked vannak?-vettem bunkóra a stílusom.
-Igaz. Bocsánat. És te hol laksz?
-Itt Londonban egy eldugott utcában. Te?
-A sulitól 5 percre az új családomnál.
-Bárcsak én is más családba mehetnék...
-Nem olyan jó örökbe fogadottnak lenni.
-Fogadni mernék, hogy jobb mint az én családom.
-Igaz a mostani szüleim kedvesek. Most csak én vagyok nekik. Alishának nem lehetett gyreke ezért angem fogadtak örökbe. Most....ja igen Alisha és Tom a két nevelő szülőm.
-Nekem meg van egy őrült anyám. Emily és egy halott apám Andy. És három tesóm. Kettő kisebb és egy nagyobb.
-Szeretted apukád?
-Az egyetlen értelmes ember volt a családban.  éve levitte a rák...
-Sajnálom.
-Nem kell sajnálni.
-Mindjárt csöngetnek én megyek órára, de remélem még összefutunk Abby. Szia.-állt fel és ment is be a hatalmas épületbe.
Barátkozás:letudva. Na, valami olyasmi a csaj mint én. Vagyis van bennünk valami közös. Igaz picit butus, de az még belefér. Csöngettek. Ideje alindulnom mert Calvin tanár úr nem szereti ha kések.

*-----------------------------*

Végre vége a napomnak. Ez az! Szekrényemből mindent beszórtam hátitáskámba és isdultam volna haza ha May nem ugrik elém.
-Szia!-köszönt vidáman.
-Szia.
-Van kedved még dumcsizni?
-Ha nem haragszól mennék haza.
-Haza késérjelek?
-Ha akarod. 20 perc.
-Okés.
Így már ketten mentünk ki az épületből egyenesen haza.
5 perc csendes séta után May megállt és felém fordult.
-Találtam ki neked egy jó becenevet.
-Na, ne kímélj.-mondtam unottan.
-Kis életkedvet Abby. Csak egy picit kérek. Egy kicsi mosoly?
-Csodát azért ne várj.-nevettem el magam.
-Megy az. Ab.
-Ab?
-Aham. Nem jó?
-Nem rossz csak légyszi hívj Abbynek.

*----------------------------------------*

Út közben sok mindenről beszélgettünk. Sok mindent megtudtam Mayről. Az előző szüleiről. Neki se volt valami jó élete, de a mostani szüleinél jó helye van.
-Háát itt laknék.-mutattam a házunkra.
-Most már ezt is tudom. Örülök, hogy találkoztunk, úgy gondolom ez egy jó barátság kezdete.-ölelt meg.
Hírtelen nem tudtam, mit csináljak. Olyan gyorsan történt minden. Visszaöleltem és simogattam a hátát. Jó érzés volt. Még senki se ölelt meg ennyi szeretettel csak Apu. Rá emlékesztettet az egész.
-Mennem kell Abby.-mondta.
-Szia May.
-Szia Abby. Majd holnap.-mosolygva integetett és elindult visszafelé.
A lépcsőn felfelé felvettem a dühös tekintettem és benyitottam. Körülnéztem. Tiszta. Gyorsan futottam a hosszú folyosón a szobámba. Kulcsomat előkaptam a táskámból és idegesen forgattam a zárban mire kattant egyet. Gyorsan nyitottam ki az ajtómat és végre biztonságban éreztem magam. Visszazártam az ajtómat és levágodtam az íróasztalomhoz. megcsináltam a házimat, átnéztem mindent holnapra, majd elkezdtem rajzolni.

*-----------------------------*

Este 11 és én még nem vagyok fáradt. Olyan furán érzem magam. Ez lenne a boldogság? Az ablakomhoz sétáltam elhúztam a fügönyt. A hold szépen fénylett az égen. Olyan gyönyörű a telihold. Egyszer majd nem ebből a putriból fogom nézni káprázatos fényét hanem valahonnan máshonnan. Egy nagyon távoli helyen...
Fügönyömet visszahúzva felvettem a hálóingemet és bebújtam az ágyamba. Az álom hamar lecsapott. 5 perc múlva már az álom világban jártam. Egy erdőben? Nem értettem..Hirtelen előjött egy lány.

-Gyere velem.-suttogta.
Nem tudom iért, de felálltam és a lány után mentem.
-Hogy hívnak?-kérdeztem.
-Gill. Te meg Abby vagy.
-Igen. Honnan tudod.
-Én mindent tudok.
-És miért álmodok megint veled? Valahonan ismernem kéne téged?
-Majd megismersz, de most segíts.
-Miben?
-Valaki meg akar minket ölni.
-Miért?
-Nem tudom. Segíts.
Megilyedtem. Ki és miért akar engem és Gillt megölni?
Egyszercsak egy durranást halottam és Gill a földön feküdt.
Legugoltam hozzá.
-Gill! Gill kelj fel!
-Fuss.-mondta majd fejét lehajtotta a földre és szemei lecsukódtak.
Hallgattam Gillre. Gyorsan futni keztem az ismeretlen erdőben..Megint dörrent valami. Hirtelen erős fájdalmat éreztem a lábamba. Próbáltam tovább menni, de olyan nagy volt a fájdalom, hogy nem bírtam. Lábam feladta én peddig a földre este. És megjelent előttem a csukjás alak. Fegyverét lassan emelte fel, majd meghúzta a ravaszt és fejbe lőtt.
Hirtelen felugrottam az ágyban és sírni kezdtem. Miért miért az én álmaimban vannak ilyenek?

Hali.:DD

A kövi rész 2-3 komi után jön. Már készen van csak a komikra várok.;)

1. Fejezet.

Hello! Abby Harrison vagyok. 18 éves és Londonban élek egy elhagyatottabb utcában.

Van 2 kisebb húgom Dolly, Sam és egy nővérem Amy. Anyukámat Emily Carternek hívnak akit utálok. Egy álszent. Életemben egy személyt szerettem nagyon. Apukámat, Andyt. Két éve elvitte a rák. Anyukámmat gyerekkorom óta gyűlőlöm. Nagyon kétszínű nő. Ahogyan észre veszem Én se vagyok neki a mindene. A testvérim nem mernek szembe szállni anyával ezért nem vagyok velük se valami jóban. Mégis velük kell élnem. Hála Istennek a szobámat úgy rendezhettem ahogyan akartam/akarom. Az egyetlen hely ami a olyan amilyennek én akarom. Az életemnek semmi értelme. Nincsenek barátaim, normális családom, rokonaim. Ha rokonokhoz megyünk mindig bezár anya a szobámba és elmennek nélkülem. A rokonokat sem nagyon izgatja, hogy hogy vagyok. Ők is leszarják a fejemet, úgy mint mindenki. Gondolom anyám előállt a mottójával:
"Amy, ja igen. Az a lány nem normális. Szerintem sátánista! Nem szeret templomba járni. Szemérmetlen ruhákat akar velem vetetni. Majdnem minden  cucca fekete lenne ha megengedném neki. Még jó, hogy nem. Most is bezártam a vackába mert büntetésben van. Már megint nem engedelmeskedett nekem. Meg kéne vernem megint aztán talán észhez tér most már. A káromkodás az megy neki, de a jóneveltség az már nem! Egy kocsis szebben beszél mint Ő! Aztán csodálkozik, hogy nem viszem magammal sehova a kis parasztját!"
Na ez az én "édes" anyucim. Ezt is, úgy tudom, hogy áttjött a szomszéd néni engem meg bezárt a szobámba mint mindig. A néni rákérdezett, hogy hogyan vagyok élek-e még. Erre ezt válaszolta vagy még valamit, de arra már nem voltam rá kíváncsi.
Ma is reggel dörömbölt az ajtómon.
-Keljél fel böszme kölke!-ordíbált és csapkodta a már megviselt ajtómat.
Nem válaszoltam csak kikeltem a biztonságos vackomból magamra kaptam valamilyen göncöt amit anyám dobott be tegnap este, felkaptam a háti táskámat és lassan kinyitottam az ajtómat. Körbenéztem. Tiszta. Egyre gyorsabb léptekkel mentem át  folyosón majd ki a házból. Az ajtót halkan becsuktam majd elindultam az iskola felé. Messze van, de nincs pénzem buszra, se semmire. Még cigaretára se pedig cigizek. 1 hete nincs rá pénzem ezért lassan már le is szokom róla. Az út általában 20 percig tart gyalog. Lassan és ráérősen mentem. Minek rohanni? Ráérek. Út közben azon gondolkoztam, hogy minek élnem? Nem, nem adom meg annak a ribancnak azt az örömöt, hogy meghalok. Élek amíg élek. Talán lesz jobb is, ha meg nem akkor kibírom. Már 2 éve egyedül vagyok. Megleszek. Már 5 perc és oda érek. Örüljek. Lassabra vettem a tempót mint amiben eddig mentem. Szó szerint már vánszorogtam, de így is beértem...Már az óra 5 perce megy körülbelül. Lassan megyek a suli folyosóján majd megérkezek az osztályom elé. Nagyon sóhajtva bekopogtam és benyitottam.
-Harisson megint késett.-mondta a matek tanárom Aron.
-Elnézést!
-Mázlija ó, hogy kitűnő, különben évet ismételtetnék önnel most már az állandó késések miatt!
-Köszönöm Tanárúr.
-Helyedre!-ordította el magát a "szeretett" tanárom.
Lehajtott fejjel a helyemre kullogtam és leültem. Előpakoltam a matek cuccomat és csatlakoztam az osztályomhoz.

*-----------------------------------*

Végre kicsöngettek az utolsó órámról is ami a tesi. Amit Elena tanárnő tart. Nem a kedvencem. A tanár meg egyenesen gyűlöl. Mint mindenki....
Suliboxomból kipakoltam mindent a táskámba bezártam. Hátamra vettem nehéz táskámat és elindultam a hosszú folyosón. Megláttam a folosón egy másik lányt. Ült és olvasott. Hosszú egyberészes szürke szoknyát viselt barna térd zoknival és egy balerina cipővel. Oda akartam menni hozzá, de még se. Mi van ha csak a kűlseje ilyen és belül igazából gonosz? Nem inkább lassan hazza balagok. Kinyitottam a suli ajtóját és kiléptem rajta. Beszimpatottam a friss levegőt és elindultam haza. Egész útón az a lány járt a fejemben. Mi van ha az én fajtámból van? Mivan ha jóban lennék vele? Őszintén: félek. Félek, hogy olyan mint a többi ember. Hülye és kétszínű. Nem tudok megbízni az emberekben.

*----------------------------------------*

Haza érve gyorsan befutottam a szobámba és bezárkóztam. Ledobtam a táskmat és leültem az asztalomhoz. Elővettem egy fehér lapot és egy grafit ceruzát és neki álltam rajzolni.

Háát nem lett jó se, de rossz se. Még csináltam rajta pár javítást. Valaki vesszettől dörömbölni kezdte az ajtóm. Anyám. De jó. Gyorsan kihúztam a fiókom és bedobtam a többi rajzom közé. A táskámból gyorsan kikaptam a történelem képemet és kinyitottam.
-Büdös kölke nyiss már ajtót. Hoztam holnapra a ruhádat te kis szaros.-ordította.
Ráérősen forgattam a kulcsot a zárban majd anyám éppen, hogy nem esett be. Kezembe nyomott. Egy hosszú szürke szoknyát amit derékig kell húzni és egy hosszú ujjú inget és persze a térd zoknit.
-Holnap ezt szeretném rajtad látni! Értetted?-mondta idegesen.
-Rendben.
-Most pedig tanulj te hülye gyerek!-kiszágúldott a szobámból.
Becsuktam hallkan az ajtóm majd ráfordítottam a kulcsot. Leültem az asztalomhoz elővettem a jó öreg késemet. Végig húztam a mutató ujjamin. Ujjamból kibúggyant egy kis vér. A kés egy picit véres lett ezért letöröltem egy zsepkendővel és visszatettem a helyére. Az ujjamból csak folyt és folyt a vér, de nem érdekelt. Átnéztem a történelmet. Majd felvettem a hálóingemet és befeküdtem az ágyamba. Pár perecig forgolódtam majd felültem az ágyamba.

Érdemes-e élnem vagy vessek véget mindennek? Ezen gondolkoztam egy darabig majd vissza feküdtem és elaludtam. Az álmom furcsa volt. Egy tóparton ültem mikor egy lány futott el elöttem.
-Segítség! Segítség!-ordította.
Megjelent mögötte egy fiú majd elkapta. Én gyorsan befutottam egy fa mögé. A férfi megfokta a lány torkát egy megfújtotta majd beledobta a tóba.

Felriadtam...testem tiszta izadság volt.
Kibújtam a takaróból majd leültem az asztalomhoz és lerajzoltam a gyilkost és a lányt.

*--------------------------*

Miutan lerajzoltam őket a papírokat bearktam a többi rajzhoz és lakattal bezártam a fiókomat. Visszafeküdtem.
Az este hátralévő részében nem tudtam elaludni csak vergődtem, fetrengtem...