2013. december 4., szerda

8. Fejezet.

Ez a nap borzalmas volt. Fájt a tudat, hogy csak játékszer vagyok. Minél hamarabb haza akrtam érni és közölni Harryvel, hogy hagyjuk az egészet. Nem akarok az egyik lenni a sok közül. Nem, de örülök, hogy May elmondta. Lehet, hogy felbaszta az agyam, de így jobb lesz. Mikor hazaestünk egyből a szobánkba futottam. Az ajtó előtt mély lélegzetet vettem majd benyitottam. Harry éppen a Tv.-t bámulta.
-Sziaa.-köszönt vidáman.
-Csá! Beszélnünk kell!-mondtam neki idegesen.
-Nyugi. Mi ilyen fontos?
-Annyi, hogy még se akarok veled járni.
-Miért?
-Hányadik vagyok? Hány csajod van még rajtam kívül?
-Ezt Te nem értheted.
-Látod. Nah akkor most véget vetek annak ami el se kezdődött.
-Legyen, ha Te így jobbnak látod.
-Jónak.
-Barátok?
-Jobb ha most semmi.
-Rendben.
-És költözöl Niallhoz. Zayn meg jön ebbe a szobába.-közőltem vele és már kezdtem pakolni.
Nem válaszolt semmit csak bológatott. Nem is tehetett volna mást kész terveim voltak. Most már nem éppen kevés cuccomat próbáltam belegyömöszölni a rendelkezésre álló három kicsi kis bőrőndömbe.
-Segítsek?-kérdezte valaki.
Nem Harry volt. Ez sokkal cincogósabb hang volt.
-Köszönöm, de boldogulok!-mondtam makacsul.
-Így nem leszünk jóban új szobatársam!-mondta kuncogva Niall.
-Jah, hogy te vagy az! Akkor gyere! Nyugodtan!-mosolyogtam rá.
Niall segített átcipelni a ruháimat és egyébb dolgaimat.
-Ez lenne az új ágyad.-mutatott egy ágyra ami az ablak alatt foglalt helyet.
-Köszönöm. Kipakolok.-néztem Niallra.
Nem vette a célzást csak állt ott.
-Khm. Nem lehettem érthető. Kipakolok. És lány vagyok!
-Ja okéé. Ha kell segítség én itt vagyok.-kacsintott Niall.

*--------*
Kiapkoltam. Berendezkedtem és levágódtam a TV elé.
Niall nyitott be.
-Kész is?
-Úgy látszik.-motyogtam.
-Van valami baj?-kérdezte.
-Haza akarok menni.-néztem a szeméba.
-Normális vagy? Inkább anyád mellett élsz mint velünk?-akadt ki.
-Niall. Átbasztak. inkább terror.
Magamban csak folyamatosan azt mondogattam nehogy el sírd magad erős lány vagy!
-Ne rágd ezen magad. Kiderítem miért dobott egy ilyen szép lányt Harry mint Te!-pirult el.
-Aranyos vagy.-mosolyogtam rá és nyomtam egy puszit az arcára.
Vagy is puszit akartam de Niall belefordult és csók lett belőle. És csak egyre több csók lett belőle. Hagytam. Niall aranyos fiú. Ő talán nem játszadozik az érzelmeimmel és megbecsül.
Hirtelen ajtó csapódásra lettünk figyelmesek. Harry.
Csak állt. Nem szólt semmit. Mi észre se vettük, hogy bejött a szobánkba.
-Khm. Bocsánat, hogy ha megszakítok valamit-utalt a pozíciónkra-de Louis mondta, hogy megyünk!
Meghült bennem a szar is hirtelen le ugrottam Niallről és elpirult fejjel mentem be a nem régen kipakolt cuccaimat vissza pakolni az utazó táskákba. Miközben pakoltam agyaltam. Azon, hogy  most mi van vagy mi lesz? Kevés kis ruhámat beraktam a tatyóba. Majd két meleg kéz fogásra riadtam meg. Meglepetésemre nem Niall volt. Hanem Harry.
-Mit akarsz?-riadtam meg.
-Tudom mit csinálsz..-jelentette ki mély rekettes hangján.
-És mit csinálok?
-Dobsz. Ok nélkül és most ráhajtasz Niallra. Egy ribanc vagy.-jelentette ki.-ami tetszik.
Hirtelen ajkai közeledéseire lettem figyelmes. Én meg csak pofon vágtam.
-Ez tetszik. Játszunk is.-és ajka már az enyémen volt. Én csak ellenkeztem, de őt ezt nem érdekelte.
Sikerült ellöknöm magamtől és végre békén hagyott.
-Mehetünk Ab?-kérdezte Niall.
-Niall. Akkor mi most?-kérdeztem.
-Ab. Őszintén én is ezen agyaltam sőt még most is. Tuti csaj vagy, de nem tudom, hogy te szeretsz és azért akarsz velem lenni vagy Harry pótlónak akarsz használni. Ez a te döntésed, de menjünk mert már csak ránk várnak. Menj a hallba mindjárt megyek én is.-kacsintott.
Két hatalmas fekete bőröndömet leszenvedtem a lépcsőn és a többiek már lent vártak.
-Niall?-kérdezte Gill.
-Mindjárt jön és mehetünk.
-Rendben.-mondta Louis.
Harry komoly tekintete folyamatosan rajtam volt. Ami zavart. Én nem akarok tőle semmit. Rájöttem, hogy Niallt szeretem és vele akarok lenni. Ezt Harryvel mihamarabb közölni szeretném és mehet kurvázni és végre békén hagy. Bízok benne.
Niall majdhogy leesett a lépcsőről majd megállt melettem.
-Mehetüüüü-ü-üüü-ünk!.ordította fel.
De jó. Jobb fülemre most lettem süket. Köszönöm életem. Én is szeretlek. Elindult a csorda egyenesen a járgányba.
-Niall ez így fog menni? Egyáltalán miért jöttünk el?-kérdezősködtem.
-Igen. És követtek.
-De ki követ?
-Ezt csak Louis és Gill tudja. Meg talán May.
-Kiderítem. Amúgy Niall.-fordultam felé.
-Hmm?-fordult felém és megcsókoltam.
-Nem Harryt karom. Téged szeretnélek.-mondtam mikor ajkaink elváltak.
-Biztos vagy Te ebben?-kérdezte csillogó szemmekkel.
-Teljes mértékbe. Szeretlek Niall!-néztem mélyen a szemébe.
Niall válszt ként csak megcsókolt. Szúrús tekintetet éreztem rajtunk és sajtettem ki lehet az. Mikor végeztünk bebizonyosodtam róla. Harry.
-Megbeszélem Harryvel.-mondtam Niallnak és oda bicegtem a kis buszban Harryhez.
-Szia.-Huppantam le mellé. Hisz ő egyedül singli.
-Csá. Niallt választod, ügye?
-Igen.
-Gondoltam. Sokáig.
-Harry. Ezt te csináltad így. Szóval hanyagoljuk ezt a témát.
-Ja. Nah menj a pasidhoz.-dugta be a fülest a fülébe.
-Ne merj így beszélni róla.-vágtam pofán és vissza ültem Niall mellé.
Nem kérdezett semmit. csak megölelt. Szorosan a karjaiban tartott én meg elaludtam.